Georg Friedrich Händel

Mivel élete nagy részét Angliában töltötte, az angolok nemzeti zeneszerzõjüknek tartják. Nagy hatással volt a bécsi klasszikusokra, nevezetesen Haydnra, Mozartra és Beethovenre. Händel apja borbély, orvos volt, és 63 éves volt Georg Friedrich születésekor. Apja jogi pályára szánta, de a fiú a zene iránt érdeklõdött, és a tiltás ellenére a padlásukra még egy kis clavichordot is felcsempészett, hogy gyakorolhasson. Egy alkalommal a herceg hallotta orgonálni a gyereket, és ez eldöntötte a sorsát: apja beleegyezett, hogy egyszerre mindkét irányban képezze magát. 1702-ben felvették a hallei egyetemre, és egy hónap múlva már a kálvinista templomba orgolálhatott. 1711-ben a hannoveri választófejedelem udvari karmestere lett, innen azonban gyakorlatilag megszökött, és 1712-ben Londonban telepedett le. I. Györgyöt egy történet szerint Händel egy 1717-es temzei kirándulás alkalmával elõadott, erre az alkalomra írt zenemûvel engesztelte ki, amiért engedély nélkül távozott.. Ez volt a Vízi zene. Meg kell jegyezni, hogy a történet hitelességét a zenetörténet erõsen kétségbe vonja, mert amikor I. György 1716-ban Hannoverbe utazott, Händelt is magával vitte. A király rövid ideig tartó elhidegülésére azonban vannak adatok, de ennek oka politikai természetû lehetett. Népszerûsége egyre emelkedett, Európában is ismertté vált. Kérvényezte az angol állampolgárságot, amit 1726. február 13-án meg is kapott. Bononcinivel, Arragonival és másokkal, de a londoni közönség közönyével is folytatott hosszas küzdelmet, amely Händel életét és alkotóerejét nem vette el, csak az operától távolodott el kissé (operát ezután inkább csak anyagi okok miatt írt). Ekkoriban keletkeztek a nagy mitológiai és bibliai tárgyú oratóriumok: Deborah, Athalia, Sándor ünnepe, Saul és Izrael Egyiptomban, Cecilia-óda stb. Az 1737-es év mélypont volt Händel életében: csõdbe jutott a színház, majd nem sokkal késõbb agyvérzést kapott, erõs bénulási tünetekkel. 1742-ben mutatták be Dublinban nagyszabású oratóriumát, a Messiást. A hatalmas siker ellenére Händel folyamatosan javítgatta a hangszerelést, és életében a mûnek nem is alakult ki végleges változata. A híres „Halleluja-kórusról” azt mondta: "Azt hittem a mennyországot látom, és benn magát a nagy Istent." A Halleluja tételt Angliában azóta is hagyományosan felállva hallgatja a közönség, illetve a kórussal együtt éneklik. Händel élete vége felé megvakult, szürkehályog-mûtétjei sikertelenek voltak (ugyanaz az orvos mûtötte, aki Bach-ot is). A legenda szerint a How dark, oh Lord, are thy decrees címû kórus írása közben vesztette el véglegesen a látását. Testi-lelki tulajdonságai megõrizték életkedvét, noha a zeneszerzéssel ezután kevesebbet foglalkozott. Élete végéig hangversenyezett, orgonadarabjait adta elõ Londonban. A Westminster-apátságban, Anglia nemzeti panteonjában temették el.